FIGYELJ, HOGY TANULHASS I.

A visszajelző beszélgetések általában nem működnek, legalábbis az esetek döntő részében ez a tapasztalat. A lényeg az, hogy a beszélgetést a befogadó irányából nézzük, mert a befogadó az, aki eldönti, hogy mikor és mit tanuljon, és mert a nap végén nem számít, hogy mennyi hatalma és szakértelme van annak, aki a visszajelzést adja, a befogadó az, aki eldönti, hogy mit kezdjen a visszajelzéssel.

A VISSZAJELZÉS FOGADÁSÁBAN IGAZÁN HATÉKONYNAK LENNI MA MÁR MESTERI KÉSZSÉG. OLYAN, TANULÓ SZERVEZETEKET KELL LÉTREHOZNUNK, AMELYEKBEN AZ EMBEREK NYITOTTAK A TANULÁSRA ÉS A FEJLŐDÉSRE.

A cél nem az, hogy minden visszajelzést elfogadjunk, hanem az, hogy képesek legyünk nyitottan részt venni a beszélgetésben, hogy ügyesebben dönthessünk arról, mit kezdjünk a visszajelzéssel. Más szóval, a visszajelzések megfelelő fogadása nem azt jelenti, hogy mindig el kell fogadni azt, hanem, hogy a párbeszédben való részvétellel és átgondolt döntések meghozatalával hogyan használjuk fel az információt, és mit tanulhatunk belőle. Ha valamit fenyegetésként érzékelsz, megválaszthatod a válaszodat: „Flight”, „Fight” vagy „Flow”.

A vezetőknek példát kell mutatniuk a tanulni akaró hallgató magatartással, értő figyelemmel hiszen óriási hatással vannak a csapatokra és a szervezetre. A legjobban teljesítő csapatok nyitottak arra, hogy gyakran adjanak és kapjanak visszajelzést. A vezetőknek jónak kell lenniük a visszajelzések fogadásában és tisztában kell lenniük azokkal a kiváltó okokkal, amelyek megnehezítik a visszajelzések jó fogadását. 

Témák

• A visszajelzés lehetséges előnyei
• A visszajelzési univerzum
• A paradoxon
• A védekező üzemmód kiváltó okai
• Hogyan fogadjunk jól visszajelzést